„Hosszabbítási jog nélkül” Eszter megdermedve felkapta a telefont és a régi szerződést keresi
A váratlan kikötés igazságtalanul hideg és megrendítő.
Eszter teljesen véletlenül akadt meg azon a soron. Nem azért, mert felületesen olvasta volna a papírokat, hanem mert tíz éven át ugyanúgy nézett ki a bérleti szerződés. Megszokta már, hogy gyorsan átfutja a szöveget, aztán odakanyarítja az aláírását.
Most azonban a negyedik oldalnál megállt az ujja. A 7.2-es pontnál ez állt: „A szerződés tizenegy hónapos időtartamra jön létre, hosszabbítási jog nélkül.”
Hosszabbítási jog nélkül.
Három szó. Három olyan szó, amely korábban soha nem szerepelt benne.
Eszter negyvenhat éves volt. A virágos pavilont az állomás melletti piacon akkor nyitotta meg, amikor a fia, Benedek betöltötte a harmadik életévét. Benedek most már tizenhárom volt. Az egész gyerekkora rózsákkal teli vödrök, csomagolópapír-tekercsek és liliomillat között telt, attól az illattól, amelytől Eszter feje már régóta nem szédült meg.
A kis üzlet tartotta el kettejüket. Maga a helyiség nem volt az övé: a piacon bérelt egy standot, és abban a pavilonban árult, amelyet az évek során a saját igényei szerint alakított ki. Gergővel való válása után a gyerektartás hol megérkezett, hol nem, az utóbbi két évben pedig már egyáltalán nem kapott belőle semmit. Eszter mégsem panaszkodott. Volt munkája, voltak visszajáró vevői, és a bevétele elég volt az albérleti garzonra meg Benedek matektanárára.
És most valaki beillesztett három új szót a szerződésébe.
Újra elolvasta a bekezdést. Aztán lehajolt, és a pénztár alatti fiókból elővette a tavalyi példányt. A két iratot egymás mellé fektette. A régi szerződésben ez állt: „A szerződés a felek kifogásának hiányában azonos feltételekkel meghosszabbítható.” Az összes korábbi változatban ugyanez a mondat szerepelt, ezért Eszter azonnal gyanút fogott. Az új papírból ez a rész eltűnt. A helyére az került: „hosszabbítási jog nélkül”.
Felkapta a telefonját, és felhívta Rékát, aki a szomszéd pavilonban méterárut árult.
– Réka, nálad változott valami az új szerződésben?
– Fogalmam sincs, még át sem néztem. Miért?
– Nézd meg a hetes-kettes pontot.
Öt perc múlva Réka visszahívta.
– Nálam minden a régi. Benne van, hogy hosszabbítható. És nálad?
Eszter letette a telefont, majd egy ideig csak nézte maga előtt a lapot. Tehát nem mindenkinél módosították. Akkor ez nem általános javítás. Akkor ezt kifejezetten neki szánták.
Másnap reggel bement a piac irodájába. Az üzemeltető helyisége a kereskedelmi épület második emeletén volt, egy üvegajtó mögött, amelyen ez a felirat állt: „András A.” Eszter régóta ismerte Andrást. Hat éve került oda vezetőként, mindig köszönt neki, és néha szegfűt is vásárolt tőle a feleségének.
– András úr, a szerződés miatt jöttem.
A férfi bólintott, de a tekintetét nem emelte fel a monitorról.
– Megjelent benne egy pont, ami eddig nem volt ott. Hosszabbítási jog nélkül. Ez valami tévedés?
András ekkor ránézett. Az arcán nyoma sem volt meglepetésnek.
– Nem tévedés. A tulajdonos több üzlethelyiséggel kapcsolatban új döntést hozott. Átszervezés.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz