„Biztos vagy benne, hogy ezt a beszélgetést mindenki előtt akarod folytatni?” Eszter higgadtan nézett rá, a rokonság döbbenten hallgatott
Kegyetlen ítélet, megalázó mosolyokkal körülvéve.
– Te nem feleség vagy, hanem bejárónő – vigyorodott el Gábor, és magasba emelte a poharát, miközben a rokonság helyeslő nevetése körbefutott az asztalnál. – Csak éppen túlságosan drága bejárónő.
Valaki felprüszkölt a terített asztal mellett.
Az anyósa látványosan félrenézett, mintha semmi különös nem hangzott volna el.
Nóra, Gábor húga, gúnyosan felhorkant.
– Most mi van? Nem ez az igazság? Gábor keresi a pénzt, Eszter meg otthon üldögél.
Eszter lassan letette a villáját.
A lakásban sült hús, parfüm és drága italok illata keveredett. Az ablakon túl az esti város fényei villogtak, a hatalmas nappali közepén pedig ott állt az ünnepi asztal, amelyet ő reggel hat óta készített elő.
Tizenkét vendég.
Háromféle meleg étel.
Előételek.
Torta.
Tökéletesre vasalt abrosz.
Két teljes héten át készült a férje évfordulós ünnepségére.
Most pedig olyan nyugodtan nézett rá, hogy Gábor egy pillanatra még el is bizonytalanodott.
– Mi van? Megsértődtél? – vetette oda félmosollyal.
Eszter megtörölte a száját a szalvétával.
– Nem. Csak megjegyeztem.
– Ugyan már, ne vedd komolyan, családban vagyunk.
– Pont ezért mondtad ki az igazat – felelte halkan.
Az asztal körül kínos csend ereszkedett le.
Gábor azonban már eleget ivott ahhoz, hogy ne álljon meg.
– Miért, mi ebben a baj? Én hajtok, én tartom el a családot. Az autó az enyém. A lakás az enyém. A felújítás az én pénzemből ment. Ki lennél te nélkülem?
Széttárta a karját.
– Komolyan kérdezem. Hiszen még dolgozni sem jársz.
Eszter hosszan nézte őt. Nagyon hosszan.
Úgy, ahogy azok néznek, akikben hirtelen megszűnik a félelem.
– Biztos vagy benne, hogy ezt a beszélgetést mindenki előtt akarod folytatni?
Az anyósa azonnal közbevágott.
– Eszterkém, ne kezdj jelenetet. A férjed csak viccelt.
– Nem, anya – nevetett fel Gábor. – Egyáltalán nem viccelek.
Aztán a rokonok felé fordult.
– Mondjátok meg őszintén: ha egy nő a férje pénzén él, nem dolgozik, és csak a háztartással foglalkozik, akkor minek nevezitek?
Nóra gondolkodás nélkül rávágta:
– Kiváltságos bejárónőnek.
Néhányan ismét felnevettek.
Ekkor Eszter lassan felállt az asztaltól.
Nem kiabált.
Nem sírt.
Még csak a hangja sem remegett.
Megigazította a ruhája ujját, és nyugodtan ennyit mondott:
– Rendben. Akkor a bejárónő a mai nappal felmond.
Gábor mosolya megbicsaklott.
– Ezt hogy érted?
– Pontosan úgy, ahogy mondtam.
Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt, és letette a férje tányérja mellé.
A fém halk koppanása hangosabbnak tűnt minden ordításnál.
– Ha én itt személyzet vagyok, akkor úgy is fogok viselkedni, mint a személyzet. Megalázás után az alkalmazottak általában távoznak.
– Eszter, fejezd be ezt a komédiát – mordult rá Gábor ingerülten.
Csakhogy Eszter már nem őt nézte, hanem a többieket.
– A vacsorát nyugodtan befejezhetitek. Csak ne felejtsétek el: a salátákat a bejárónő készítette. A húst a bejárónő sütötte. A tortát szintén a bejárónő csinálta. És mielőtt megérkeztetek, ezt a lakást hat órán át ugyanez a bejárónő takarította.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz